Pénteken ismételten a piacon jártunk, csatangoltunk. Sok száz ember,talán az elmúlt hónapokban összesen nem láttunk ennyi embert a mezőtúri piacon. van itt minden, kapható, amire az ember csak vágyik… Persze a sok árus, és portékához hozzá tartozik a sok-sok vásárló, meghát… Nah és itt történt olyan, ami miatt megíródott ez  cikk. Zoli kollegám épp beszélgetett egy hölggyel majd kérdezett engem, hogy valami hozzászólásom van-e az itt látottakkal kapcsolatban. Hát volt, de megszólalni nem tudtam sajnos! Miért is? A régi román, vagyhát lengyel piaci részen, ahol sok-sok német-osztrák majdhogynem hulladék van, rengeteg vásárló, keresgélő ember. Megpillantok egy ismert roma családot, szervezetten vásárolni – nah nem hiába írom ezt így – azaz szatyorba bepakolva a cuccot, majd kisgyerekre pillantani, és fizetés nélkül eltulajdonítani.

Tehát, lopást sikerült észlelnünk.

A kollegámnak ezt megemlítettem, én szóhoz sem tudtam jóformán jutni. Zoli azt mondta, egyszerű, szólunk nekik. Zoli odalépett a rendesen leszervezett, tökéletes helyre parkolt roma család sarjaihoz, mondta nekik,h ogy legyenek szívesen visszaadni az eladónak az eltulajdonított vásári motyót. Természetesen a reakcó buta egymásra nézés volt tőlük, majd visszaindultak a szatyorral a tett helyszínére. Én odaléptem az egyik eladóhoz, mondtam, hogy egy lopást sikerült leleplezni, figyeljenek erre a családra. Megköszönték, és baráti kézfogással tovább mentünk. Az ideg tombolt bennünk… Bementünk egy büfébe kávézni, majd visszatértünk ugyanoda, arra a helyszínre, ahol megpillantottuk a nem teljesen egyenes vásárlást, de ekkorra már elmentek az “alkalmi vásárlók”. Tehát ilyen is történik, sajnos gondolom minden nap a mezőtúri boltokban, piacon, de a Pont Rádió stábja lehet a legjobbkor volt ebben az időpontban – hallgassanak továbbra is minket!

majszika-pont rádió