A tavalyi nagysikerű Kosárlabda Országos döntő után újra országunk legtehetségesebb sportolói érkeznek Mezőtúrra, ezúttal kézilabdázni.

Május 17-20 között Mezőtúrra látogat az ország legjobb nyolc lány és fiú kézilabda csapata, hogy háromnapos megértettetésben döntsék el, ki nyeri el a 2011/12-es tanév Országos Bajnoka címet.

Megyénket lányoknál a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium, a fiúkat a Mezőtúri Református Kollégium csapata képviseli.

A mérkőzések két helyszínen: a Főiskola és a Városi Sportcentrum sportcsarnokában lesznek. 18-án pénteken és 19-én szombaton reggel 8-tól 12 óráig illetve délután 14 órától 18 óráig tartanak a mérkőzések. A döntőkre vasárnap délelőtt kerül sor a Főiskolán.

A színvonalas mérkőzések mellett színes programokkal várjuk a csapatokat és a mérkőzésre kilátogatókat. Csütörtökön 19 órai kezdettel a megnyitóünnepségen fellép egy szegedi breakcsapat, pénteken este 20 órától látványos ugrókötél és monocikli(egykerekű bicikli) bemutató lesz. Mindkét rendezvény a Főiskolán lesz és a megtekintésük ingyenes.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Mezőtúr és Körzete Diáksport Bizottság-Se

Kattints ide a beágyazott videó megtekintéséhez.

Megrongálták a vasúti pályát Szarvas közelében. Az ismeretlenek megbontották a pályát, most is a vasra utaztak.

Egy MÁV pályaellenőr vette észre, hogy a Mezőtúrt Szarvassal összekötő pályát ismeretlenek megrongálták az éjszaka folyamán – közölte a hírt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitány kommunikációs csoportja.Az ismeretlenek a síneket rögzítő csavarokat szerelték ki és vitték magukkal a pályaszakasz 60-as szelvényében. A vasúti pálya aktív, rendszeresen közlekedik rajta személyszállító szerelvény. A rendőrség megkezdte a nyomozást az ügyben, közlekedés biztonság elleni bűncselekmény miatt.

Forrás:szoljon.hu

Halálos baleset történt Mezőtúr külterületén a 4628-as út (Földvári út) 25-ös kilométerszelvényénél vasárnap délután.

Elsődleges információk alapján egy segédmotorkerékpáros és egy Opel típusú személygépkocsi frontálisan ütközött. Az Opel sofőrje, egy 34 éves mezőtúri férfi, eddig ismeretlen okokból áttért a menetirány szerinti bal oldalba és a vele szemben szabályosan közlekedő segédmotorkerékpárossal frontálisan összeütközött. A motorkerékpár sofőrje a hatvan éves mezőtúri férfi a helyszínen életét vesztette. Az Opelben utazó három személy sérülésének mértékéről egyelőre nincs információ — tájékoztatta a Szoljon.hu-t Szabó Zita, a megyei rendőr-főkapitányság sajtószóvivője.

Forrás:szoljon.hu

A tomboló válság és bankpánik közepén a Nemzeti Múzeum lépcsőjén gyűjtötték az ezüstöt 1848 tavaszán, hogy azután nyáron kibocsáthassák az első magyar papírpénzt. Az ország éves költségvetésének háromszorosát elvitte az 1848-as szabadságharc, amit fedezetlen államkötvényekkel sikerült finanszírozni.

Nem indult jól 1848 tavasza a magyar gazdaságban: az évek óta tartó élelmezési válság mellé ekkorra elért minket az Angliából induló túltermelési, majd szabályos hitelválságba forduló krízis is – idézi fel a forradalmat megelőző időszak gazdaságtörténetét Fónagy Zoltán, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa. A kereskedelemben pénzszűke alakult ki, a gyárakból tömegesen bocsátották el a munkásokat, a műhelyekből elküldték a segédeket.

Mivel egyre többen féltek attól, hogy a pénzük elértéktelenedik, az Osztrák Bank fiókjait megrohamozták az emberek, hogy ezüstre váltsák a papírpénzüket.

„Két nap voltam kénytelen szemtanúja lenni a budai bankkezelésnek. Temérdek volt a nép, a tolongás. A falusiak közül sokan, hogy biztosíthassák maguknak a bejuthatást, a banképület kapuja alatt szokják az éjszakát is tölteni” – írta Tompa Mihály a kialakult bankpánikról Faragó Miksa 1900-ban kiadott könyve, a Kossuth-bankók kora szerint.

Bankpánikból új pénz

A helyzet fokozatosan romlott: bár a bank egy ideig próbálta újabb és újabb ezüstszállítmányokkal orvosolni a hiányt, a kígyózó sorokkal együtt egyre nőtt az elégedetlenség is. Ezért rendkívül népszerű fogadtatásra talált a forradalom után frissen kinevezett pénzügyminiszter, Kossuth Lajos javaslata az új magyar pénz bevezetésére.

Az új pénzhez ugyanakkor először meg kellett teremteni a kibocsátásának alapjául szolgáló nemesfémfedezetet, vagyis rengeteg ezüstre lett volna szüksége a kormánynak akkor, amikor a válság miatt mindenki otthon rejtegette a vagyonát. Ezért Kossuth felszólította a népet, hogy adjanak kölcsönt a kormánynak, azt remélve, hogy össze tud gyűjteni 5 millió forintnyi nemesfémet. Ez a kor szokásait figyelembe véve 12,5 millió forintnyi papírpénz kibocsátását tette volna lehetővé.

Az összeg akkor válik értelmezhetővé, ha tudjuk: egy forintból bőségesen meg lehetett ebédelni egy pesti hotelben, egy munkás heti bére pedig nagyjából öt forintra rúgott. Magyarország éves költségvetése az 1840-es években 20-30 millió forint volt, bár az állam alig költött olyan területekre, mint az oktatás, egészségügy vagy az úthálózat.

Dőlt az ezüst, de nem elég

A meghirdetett gyűjtés hamar támogatókra talált, május 26-án például érdekes látvány fogadta az embereket a Nemzeti Múzeum környékén, ahol népgyűlést tartottak: „Legdrágább kincs a haza, érte mindenünket fel kell áldoznunk – mondta Rottenbiller [Rottenbiller Lipót, Pest akkori alpolgármestere – a szerk.], és lelkesedésében letépte nyakáról aranyláncát, óráját, ujjairól leszedte a gyűrűket. Az ezüstnemű kirakva hevert a lépcsőzeten, s mellette volt Széchenyi István grófnak egy mázsát kitevő ezüstkészlete is” – írja az eseményről Faragó Miksa.

Bár a lelkesedés nagy volt, a gyűjtés mégsem hozta meg a kívánt eredményt. Augusztus végéig a tervezett ötmillióból mindössze 850 ezer forintnyi ezüst gyűlt össze, és év végéig is csak 1,7 millió, amiből majdnem 4 millió forintnyi papírpénzt bocsátott ki a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank.

Háború kölcsönből

1848 nyarára világossá vált, hogy elkerülhetetlen a háború a nemzetiségi területek forrongása és az időközben megerősödő bécsi udvar fokozódó nyomása miatt. Mivel az államkassza gyakorlatilag üres volt – áprilisra mindössze félmillió forint maradt az éves bevételekből – Kossuthnak sürgősen új bevételek után kellett néznie.

A külföldi kölcsön nem jöhetett szóba, mivel ekkor még nem is nagyon tett lépéseket az új kormány Magyarország nemzetközi elismertetésére, a rendkívüli adók pedig épp a háború küszöbén törték volna le a kormány támogatottságát. Ezért Kossuth úgy döntött, hogy kockáztat, és fedezetlen államkötvényt bocsát ki.

Nem okozott gondot

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ország belső kölcsönt kért, és miután Kossuth megkapta az engedélyt, hogy 1849 végéig 60 millió forintért bocsásson ki államjegyet, a kormány ezzel fizetett mindenért. Bár sokan tartottak tőle, hogy a lépés katasztrófába torkollik, mint ahogy a francia forradalom idején kibocsátott rengeteg pénz is hiperinflációt okozott, ez nem történt meg, és az államjegyek meglepően stabilnak bizonyultak.

Történészek szerint nagyrészt a kormányba vetett töretlen bizalomnak köszönhető, hogy az államjegyek 1849 nyaráig mindössze 10 százalékot veszítettek az értékükből, ami nagyjából megfelelt az osztrák pénz értékvesztésének.

A fegyverletételig végül 62 millió forintnyi államjegyet bocsátottak ki, ami azt jelenti, hogy a kormény alig lépte túl a megszabott keretet: ebből finanszírozták a 200 ezer újonc felfegyverzését is, akiknek nagy része Fónagy Zoltán szerint a közhiedelemmel ellentétben korántsem önkéntesen vonult be. Míg az első tíz zászlóalj, vagyis nagyjából tízezer ember még valóban önkéntes volt, addig a maradékot a korban szokásos módon toborozták, vagyis leosztották a kvótát vármegyékre és falvakra, amelyek kijelölték, hogy kit küldenek katonának.

Tűzre került

Az új pénz 1848 végére annyira elterjedt, hogy egy darabig még az előrenyomuló osztrákok is meghagyták érvényes fizetőeszköznek. Azonban 1849 késő tavaszán, már Haynau alatt érvénytelenítették a papírokat – ekkor keletkeztek legendák azokról a pesti polgárokról, akik éppen eladták a házukat, és a lépéssel egyik pillanatról a másikra elvesztették a teljes vagyonukat.

Később a fegyverletétel után be is tiltották a papírokat, amiket mindenki köteles volt beszolgáltatni, hogy aztán az osztrákok nyilvános égetéseken semmisítsék meg a bankókat. Hasonló sorsra jutott az ezüstfedezettel kibocsátott magyar pénz is.

Igaz, ennek a sorsa már akkor megpecsételődött, amikor Pestről az osztrákok előrenyomulása miatt Debrecenbe költöző kormány egy valamiről elfeledkezett. A Pesti Kereskedelmi Bank trezorjaiban tárolt, összegyűjtött ezüstfedezetet nem vitték magukkal az új fővárosba, így azt az osztrákok azonnal lefoglalták.

Forrás: index.hu

Nagy Sándor kétpói vállalkozó lassan két éve vár mintegy negyvenmillió forintjára a mezőtúri vasútállomás átépítése során elvégzett földmunkákért.

— A teljes átépítést közbeszerzésen elnyerő Viharsarok Konzorcium egyik tagjával, a budapesti Középszolg Kft.-vel szerződtünk a két fővágány alépítményeinek kialakítására, a mezőtúri Berettyó-híd és a 46-os út vasúti átjárója közötti szakaszon — meséli kálváriáját Nagy Sándor. — Komoly megbízás volt, a mezőtúri állomás területén például, az aluljáró helyén, hét méter mélyen dolgoztunk, miközben három méter után megjelent a talajvíz. Összesen több mint tízezer köbméter földet kellett megmozgatnunk.

Azt mondja Nagy úr, hogy némi csúszásokkal ugyan, de egy ideig fizetgetett a megbízó, mígnem eljutottak 2009 decemberéig. Beragadt egy nagyobb összegű számlájuk, majd pedig jött — immár 2010 elején — a végszámla, 87 ezer euró értékben. A követelés teljes összege mintegy 40 millió forintra duzzadt.

— Noszogattam őket, ők meg folyamatosan mellébeszéltek, és halogatták a határidőt, miközben már folyt az elkészült vonalszakasz forgalomba helyezése — folytatja a vállalkozó. — 2010 áprilisában aztán volt Budapesten egy hét órán át tartó egyeztetésünk, amelyen ők már azzal álltak elő, hogy nem végeztük el a munkát, és nekik mást kellett megbízni vele. Ez nevetséges, mert azon a munkaterületen rajtunk kívül mélyépítő nem dolgozott, ez könnyen bizonyítható. Időközben rendkívül nehéz pénzügyi helyzetbe kerültem: én ugyanis kifizettem a munkásaimat, elutaltam a bérek járulékait, sőt befizettem a kibocsátott számláim áfáját is. Hitelt kellett felvennem, banki jelzálog került a telephelyemre. Korábban harmincan dolgoztak nálam, én voltam Kétpó legnagyobb munkáltatója, és most csak nyolc embernek tudok munkát adni. A legközvetlenebb veszélyeken szerencsére már túl vagyok, de ha nem kapom meg a pénzemet, akkor továbbra is nehéz dolgom lesz…
Másnak is milliókkal tartozik a kft.

Az említett szeptemberi demonstráción Nagy Sándorral együtt ott állt a BBB Glas Kft. ügyvezetője, Balogh Sándor is. Nekik közel ötmillió forintjuk ragadt bent a beruházásban, a Középszolg „jóvoltából”. Két éve már, hogy a felújított vasúti szakasz mellett lévő lakóházak hangszigetelését és nyílászárócseréjét végezte el a cég, és a munkát időben, rendben, megfelelő minőségben átvette a megbízó — tudtuk meg Balogh Sándortól. Azóta tart a hitegetés, halogatás. A BBB Glas felszámolási eljárást is kezdeményezett már a Középszolg Kft. ellen, és Balogh úr máig nem érti, hogy a megbízójuknak miként sikerült kisiklani a hivatalos eljárásból. Most, végső eszközként, polgári per megindítását tervezik a követelés behajtása érdekében.
A beruházás idején a Középszolg Kft. dolgozói a mezőtúri Tiborc-tanya nevű szálláshelyen laktak. A cég máig adós másfél millió forinttal — mondta el kérdésünkre Sáfár Zsolt tulajdonos. Ígéretek, ígérgetések évek óta, pénz viszont semmi.
A mezőberényi Nagy és Társai Bt. viszont már hozzájutott a követelése nagy részéhez, ami a szegedi villamospályák átépítésének tervezési munkáiból származott. Hosszas huzavonák után végül a Viharsarok Konzorcium cseh tagja fizette ki a tízmilliós nagyságrendű összeget a Középszolg helyett — tudtuk meg a Nagy Józseftől, a tervező cég tulajdonosától.

Forrás: szoljon.hu

Jász-Nagykun-Szolnok megyében a szolnoki MÁV Kórházban és a mezőtúri kórházban szűnne meg májustól az aktív betegellátás a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet javaslatai alapján – írta pénteki számában az Új Néplap.

Ez a változás ellentétes a fekvőbeteg-ellátásról szóló korábbi elképzelésekkel, amelyek lényegében nem érintették volna a megye intézményeit – olvasható a megyei napilapban. Az cikk szerint ha ez a tervezet megvalósul, 350 munkahely forog veszélyben, mert aktív gyógyászati háttér nélkül a krónikus ellátás sem tartható fenn sokáig.

Rudner Ervin, a MÁV Kórház főigazgató-főorvosa az Új Néplapnak nyilatkozva elkeserítőnek nevezte az új tervezet rájuk vonatkozó részét, és mint fogalmazott, „remélem, csak adminisztrációs hiba történt”.

A lapban közölt szavai szerint ez az anyag gyakorlatilag megegyezik azzal a 2006-os, Molnár Lajos-féle tervezettel, amely ellen velük együtt tüntettek a mostani döntéshozó politikusok.

Az MNO-n korábban Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász nyilatkozta, hogy túl visszafogottnak tűnik a kórházi kapacitások csökkentésére vonatkozó kormányzati tervezet, és érdemes lenne elhalasztani annak május elsejei indulását.

Budapest, több mint félezer ágy

A Magyar Nemzetben megjelentek szerint a fővárosban több mint félezer ággyal csökkentenék a kórházi kapacitásokat a fővárost is felölelő három központi régióban. Van olyan intézmény, amelyikben végleg megszűnne az aktív gyógyító ellátás. Az erről szóló terveket már kiküldte a tárca az intézményvezetőknek.

A lap írásában kitér rá, hogy elsőként a központi országrészben tervezett átalakításokról küldött tájékoztatót a kórházigazgatóknak a Szócska Miklós vezette egészségügyi államtitkárság. Az anyagból megtudhatják az érintettek, hogy az ágazatvezetés mennyivel csökkentené az ágyszámot az egyes fekvőbeteg-ellátó intézményekben, milyen szakmákat szüntetnének meg, és mely területek lakosai tartoznának majd egy-egy osztályhoz.

Egyelőre ugyan csak a központi régiók intézményvezetőinek küldték ki a részletes terveket – itt 545 férőhelyet szüntetnének meg – hamarosan azonban a többiek is megkapják az anyagot az egészségügyért felelős államtitkárság háttérintézményétől.

Forrás: mno.hu

Sokunkat érdekel az, hogy az egészségügy ellátási rendszerének átalakítása milyen hatással lesz a Mezőtúri Kórházra. Erről kérdeztük meg Herczeg Zsolt polgármestert.
– Az egészségügy átszervezése miatt felreppent a hír, hogy a Mezőtúri kórházban az aktív ellátás megszűnhet.
– Talán ott kezdeném, hogy az igazgató asszony december 15-én Budapesten részt vett egy tájékoztatáson, ahol a kórházak átszervezéséről esett szó. Akkor még nem igazán hangzottak el konkrétumok, de már lehetett azt tudni, hogy a kórházi struktúrát az egészségügyi ellátás területén teljes mértékben átszervezik, és hogy ez alapvetően a kis kórházakat, így természetesen a mezőtúrit is érinti. Ezután január közepén a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézetet (GYEMSZI) főigazgató helyettese járt Mezőtúron, tulajdonképpen megmutattuk neki a kórházunkat, végigsétáltunk az osztályokon, és bemutattuk a jelenlegi struktúrát. Ő akkor arról tájékoztatott bennünket, hogy ennek az intézménynek mindenképpen át kell esni valamilyen átszervezésen. Az, hogy az aktív ágyakat innen teljes egészében elvonják, nem került így szóba. Viszont volt egy pontja ennek az elvi kérdéskörnek, amiről beszélt, ami nekem nem tetszett és ami a kórház szakmai vezetésének sem nyerte el igazán a tetszését, méghozzá az, hogy Mezőtúron megszűnne a szülészet. Országos szinten a szakmai kollégium azt mondja ezzel kapcsolatban, hogy azokban a kórházakban, ahol az éves születésszám nem éri el az 500-at, meg kell szüntetni a szülészeti osztályt, és a legközelebbi nagy kórházban kell ezt lebonyolítani. A mi esetünkben ez a szám durván 350 körül alakult 2011-ben, így ez automatikusan a szülészet megszűnését vonja maga után. Ez számos szakmai problémát vet fel. Az orvosok elmondták, hogy ezáltal az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak (OEP) semmivel nem lenne olcsóbb, ha a mezőtúri hölgyeknek be kellene járni Szolnokra szülni. Valószínűleg ugyanannyiba kerülne, sőt mivel a pácienst utaztatni kellene, itt a szállítási költségekkel is megnövekednének a gazdasági terhek.

– Milyen lépéseket tesz, tett Mezőtúr város önkormányzata a kórház vezetésével együtt, ennek megakadályozása érdekében?
– Megírtunk néhány levelet, többek között a miniszterelnök úrnak, és az illetékes államtitkárságra. Számos egyeztetést folytattunk. Tulajdonképpen a legutolsó momentuma ezeknek az egyeztetéseknek az volt, amikor már több mint két héttel ezelőtt  Dr. Szócska Miklósnál, az egészségügyért felelős államtitkárnál jártunk az országgyűlési képviselőnkkel, Boldog Istvánnal, Dr. Csellár Zsuzsanna igazgató asszonnyal, és Dr. Trombitás Zoltánnal. Itt mintegy másfél órán keresztül beszélgettünk a kórházunk ügyéről az államtitkár úrral, aki szintén elmondta azokat az átszervezési alapelveket, amelyek mentén az egészségügyet át akarják alakítani. Itt koránt sem arról volt szó, hogy nem lenne aktív ágy Mezőtúron, de konkrétumokat még ezen a megbeszélésen sem hallottunk. Úgy álltunk fel erről a megbeszélésről, hogy az államtitkár úr megkérte a kórház vezetését arra, hogy vázolja fel a GYEMSZI által már korábban, és az államtitkár úr által is ismertetett vezérelvek alapján azt, hogy mi lenne az az átalakítási mód, amely nem sértené Mezőtúrnak, a mezőtúri embereknek és a régió lakosságának az érdekeit. Ezt a szakmai vezetés meg is tette, két nappal később már ez a levél megszületett és el is küldtek az államtitkár úr részére, valamint ezen írás alapján az országgyűlési képviselőnk írt még egy levelet a miniszterelnök úrnak és megkérte arra, hogy segítsen ebben az ügyben a városnak. Nagyon bízom abban, hogy a szakmai szempontokat átgondolva, és  nem egy általános sablon alapján fogják a kórházunkat megváltoztatni, hanem figyelembe veszik a térség helyi sajátosságait. Hiszen nem lehet egy lapon kezelni például a Dunántúlt és a Tiszántúlt. Teljesen más a település szerkezet, más a lakosság szociális helyzete és anyagi terhelhetősége.

– Említette, hogy a jelenlegi struktúra meg fog változni, mindenképpen. Mégis lehet-e tudni valamit ezekről a változásokról?
– Azt tudjuk, hogy a TÁMOP rendszerén belül nagyon sok pénzt tartanak fenn az egészségügy területére, vagyis pályázati lehetőségeink lesznek, méghozzá milliárdos nagyságrendű. Elsősorban a járóbeteg ellátás színvonala fog emelkedni, maga a létesítmény is részben megújulhat, ami azt jelenti, hogy egy magasabb szintű infrastruktúrával rendelkező épületben fogják várni a betegeket. Amit még megemlíthetek, hogy alapvetően nappali kórházat terveznek, ez azt jelenti, hogy a beteg estére hazamegy aludni. Regionális szűrőközpontot alakítanának ki. Nagyon sok területen fejlődnénk azzal szemben, hogy bizonyos szegmensekben viszont összeszűkülés lenne. Én a szülészet megszüntetését tartom a legdurvább lépésnek, hiszen ez tulajdonképpen egy identitásbeli dolog is, hiszen attól kezdve nem születne gyermek Mezőtúron. Ezt semmi szín alatt nem akarjuk megengedni, ameddig az eszközeink engedik harcolni is fogunk azért, hogy megmaradhasson nálunk ez az ellátási forma. A célunk viszont az, hogy az ellátás fejlődjön. Az utolsó információm az, hogy velünk mezőtúriakkal külön le fognak még egyszer ülni tárgyalni és át fogjuk beszélni azt, hogy az átszervezés kapcsán milyen lehetőségeink vannak. Még annyit kell tudni, hogy 2013. január 1-étől az államhoz kerül a kórház.

– Mindezek a változások attól az időponttól lépnének érvénybe?
– Ezt nem lehet pontosan tudni, hiszen konkrét időpont nem hangzott el. Valószínűleg a változások előkészítése már az idén megkezdődne, de hogy konkrétan mikortól lépne életbe azt nem tudhatjuk, sőt azt sem teljesen biztos, hogy 2013. január 1-jétől kerülnek át a városi kórházak az államhoz, hiszen olyan információt is hallottunk már, hogy ez egy korábbi időpontban fog megtörténni. Tehát én is nagyon kíváncsian várom mi lesz a vége. Az mindenképpen megnyugvás lenne, ha az átszervezés már lezárulna és azt mondhatnám, hogy a szülészetünk megmarad.

– Polgármester úr kijelentette a testületi ülésen, hogy ha kell akkor az utcára is kivonul.
– Így van, hiszen volt már erre példa itt Mezőtúron, amikor durván négy évvel ezelőtt szintén az aktív ágyak megszűnéséről volt szó. Természetesen nem szeretném ha erre sor kerülne, de ha muszáj lesz akkor nyilván én a magam részéről egy percig nem fogok gondolkodni, hogy ezt megtegyem-e, és gondolom rajtam kívül még lesznek jó néhányan, akik majd követni fognak bennünket.

Forrás: Mezőtúr és Vidéke

1. Sokaknak elege lehet: mindig az iskolák vannak az újságban. Vagy tágra nyílt szemű gyerekek érnek el csodálatos sikereket csodálatos kirándulásokon, vagy a tanárok nyávognak, pedig más is rosszul érzi magát. Más munkahelye is bajban van, mégsem ír. És persze igazuk van. Csak hát mindez annyit mutat, hogy demográfiai katasztrófa van, Mezőtúron különösképpen. Az első kapkodás még az iskoláké, az utolsó az lesz, amikor néhány évtized múlva az idősek otthonaiból jönnek már csak a különböző hírek a tágra nyílt szemű lakók csodálatos kirándulásairól, bizonygatva, hogy melyikük a jobb, melyiket érdemes választania a még meglevő néhányaknak. Aztán néma csönd: Mezőtúr megszűnt létezni.

De hadd szóljak még egyszer. Mert Mezőtúr talán legnagyobb értelmiségi közösségéről van szó. Mezőtúrnak azon épületéről van szó, amelyik még a Körös gátjáról is látszik. Arról az iskoláról, amely sok-sok nem mezőtúri számára elsőként és egyetlenként ugrik be, ha Mezőtúr nevét hallja.

2. Az írás szubjektív, az én álláspontomat tükrözi, nem egyeztettem a kollégáimmal.

3. Az ügy. Karácsony előtt két hosszú értekezletünk volt. Az elsőn ismertették a polgármester úr elképzelését: a katolikus egyház a főiskola épületében felsőoktatást indítana, de hiányolják a középfokot, így előbb-utóbb azt is elkezdenék. Egy harmadik középiskola Mezőtúron tovább növelné a bizonytalanságot, nem lenne jobb, ha a Telekiről elkezdenénk tárgyalásokat a katolikus egyházzal? Hosszú vita után úgy döntöttünk, hogy mi ne kezdeményezzük. Mert pont azt veszíthetjük el, amit iskolánkban szeretünk: a sokszínűséget is, és azt, ami a pedagógia első számú feltétele, a kongruenciát. Azaz hogy a tanár azonos legyen önmagával. És ennek az erősen szekularizált országnak az átlagosnál erősebben szekularizált vidéke biztosan igényt tartana nem egyházi oktatásra is.

A második értekezleten a polgármester úr beszélt a lehetőségekről. Vagy állami fenntartás, vagy a katolikus egyház. (Az állami fenntartással akár még nem is feltétlenül történne baj normális országban, de nem nálunk, ahol semmit sem lehet tudni.) Az egyházzal viszont tárgyalhatunk a feltételekről. Az egyik kollégám így jellemezte a helyzetet: mintha két üres medence közül választhatnánk, melyikbe ugrunk fejest.

Aztán a tantestület megszavazta, hogy kezdődjenek el a tárgyalások, és a végén eldönthetjük, hogy elfogadjuk-e az eredményt. Egyik értekezleten sem emeltem fel a kezem, hiába mondták: ne legyen tartózkodás. Mert azt látom: az eddigi életemben csakis pillanatnyi, kicsi hátrányaim adódhattak abból, ha csak azért is tartottam magam a meggyőződésemhez, viszont saját hősködésemmel nem veszélyeztethetem sok-sok kedves kolléga egzisztenciáját.

4. Többször megkérdezték már tőlem: ilyen családi örökséggel hogyhogy nem vagyok egyházi iskolában?

A kérdésre két oldalról lehet válaszolni. A családi örökség felől: nagyapám, a nyomorult ormánsági kicsi falu tudós lelkésze bizony nagyon keserű sorokat is le tudott írni saját egyházáról. (Lásd: A lélek harangja c. kötetét). És máig emlékszem arra a rideg hangulatra, amelyet már kicsi gyerekként megéreztem ’61-ben, amikor édesapámat idehelyezték lelkésznek. Ő aztán elkezdett dolgozni, „sajna” a földi macskajancsiknál, a dicsőségnél, pénznél sokkal jobban érdekelték őt a Kun János bácsik, Fadgyas Margit nénik, Herbály Imre bácsik. Arra is emlékszem, hogyan próbált bánni vele olajfestményben megörökített kollégája.

A hetvenes évek végén a püspök kitalálta, hogy beviszi Debrecenbe, édesanyám majd megy a Református Kollégiumba. Erre édesanyám: „De hát én a Telekiben tanítok, hogy mennék oda?” Ennyit az örökségről.

És hogy miért nem vagyok ott? Pedig lehetnék. Mert hívtak már Budapestre, Pápára. És hívnak mások is: a múlt nyáron is tartottam foglalkozásokat a Csillagpont nevű nagy református ifjúsági táborban. Ebben a táborban hallottam egy mondatot Kálmán Attila tatai igazgató szájából: „Az egyházi iskola több (mint a nem egyházi)”. Ott voltam egy egyházi iskola ballagásán is. A szolgáló lelkész a gyerekeknek(!) mondta a szószékről: ti többek vagytok azáltal, hogy idejártok.

Itt a válasz a kérdésre: ha ez így van, akkor kutya kötelességem a „több” vagy a „nem több” közül a „nem több” iskolát, „nem több” gyereket választani, és úgy dolgozni, hogy ha már az iskolája nevétől nem is, közös munkánktól viszont ő is lehessen több! Saját magánál több persze, nem másokhoz képest! És én sem szeretnék a fenntartóm jogán eleve több lenni. Mert ez a családi örökség.

5.  A Teleki egyik legfőbb erényének tartom, hogy mindenki azonos lehet önmagával. Nem „kommunista iskola”, ahogy a suttogó propaganda terjeszti. Városi ünnepségen két kollégám viszi az evangélikus egyház koszorúját, más csendesnapokra jár a katolikusokhoz, megint más nyugodtan lehet vallástalan. Nyilvánvalóan lehetnek olyan egyházi iskolák, ahol a tantestület túlnyomó többsége ugyanezt meg tudja tenni, mert tényleg fenntartója hitében él, de ilyen sokszínűségből bemenni egyetlen világnézet alá: bizony nem feltétlenül előrelépés. Néhány kollégám az ismert mondattal érvelt: úgyis becsukjuk az ajtót az osztályba lépve. Na, ez a „becsukott ajtó” az oktatás-nevelés legnagyobb rákfenéje. Legalább is világnézetben.  Hogy mást játszom kint és bent. Mert rombolja a gyereket.

Egy aprónak tűnő, de a lényeget bemutató példa. Az idei szalagavató műsor részeként az egyik kollégám egy Bibliát tett az útra kelő fiú tarisznyájába. Váltás esetén sokkal nehezebb lesz a dolga. Mert most még megadta az Istennek, ami az Istené, akkor viszont már könnyen megkaphatja, hogy megadta a császárnak is, ami a császáré: hozta a kötelezőt…

6. Nagyon kevés ismeretem van a katolikus egyházról. A helyi katolikus iskoláról is csak annyi, hogy rajtuk nem látom a fent említett gőgöt, már láttam jó előadásukat, és hogy a Pink Floyd-műsorunk próbáit jó szívvel kisegítették a tornatermükkel. És tanítottam az Apor Vilmos Katolikus Főiskola néhány dráma szakos osztályában is.

Nyolc éve elkeveredtem egy katolikus tanártáborba. Nagyon jó emberekkel találkoztam, jól éreztem magam. De volt számomra borzalmas pont is: az egyik foglalkozást a pap azzal zárta le, hogy akkor most megmosná a lábunkat, mint Jézus a tanítványokét. Ekkor majdnem elszaladtam. Egy kicsit sokalltam a misék számát is, de én mentem oda, természetesen alkalmazkodtam, és kicsit kívülállóként ugyan, de végigültem őket az utolsó padban.

Itt a lényeg: én mentem oda, én alkalmazkodtam. Vajon megtörténhet-e ez fordítva is? Hogy mi itt vagyunk, idejön az egyház, és alkalmazkodik hozzánk? Hogy azt mondják: az intézményrendszerünk így teljes, szervezési szempontból nekünk így jó, ti pedig tegyétek azt, amit eddig. Már láttam ilyet: egy holland középiskolában csak a harmadik nap derült ki, hogy egyházi fenntartású iskolában vagyok, azóta sem tudom, melyik felekezetében. De Hollandia az Hollandia, nálunk most az egyházaknak a Madách konstantinápolyi színéből ismert nyomulós arcát is látom. Nekem a római szín Péter apostola jobban tetszik – hátha egyszer ez az attitűd erősödik meg.

7. Nagyon nehéz a kérdés. Akarjuk-e, hogy legyen világnézetileg sokszínű középiskolánk? Vagy inkább azt akarnánk, hogy egy (végül is jól működő) szervezet jöjjön, és tegye rendbe a dolgokat, még ha világnézetileg nem is független módon? És mit hoz a jövő? Mert ne legyenek kétségeink: ha a politikai inga átlendül a másik oldalra, épp olyan könyörtelen vissza-össze-szét-átrendezésben lesz részünk, amilyenben most élünk.

8. Mi lesz, ha megtörténik a változás? Semmivel sem vagyunk gyengébb tanárok sem képzettségben, sem gyakorlatban, sem mentalitásban, mint az ötven kilométeres körzetben dolgozó tantestületek. Fantasztikus dolgokat csináltunk az elmúlt évtizedekben, években. A váltás esetén sem fogjuk elfelejteni sok-sok évig tanult szakmánkat. Végig kell gondolni, hogy melyik program fontos a gyereknek. Környezetvédelem, vízgazdálkodás? Mind a kettő a jövő szakmája. Kereskedelem? Milyen komolyan végzik munkájukat az üzletekben gyakorlatozó gyerekek szép fehér köpenyükben. Dráma-kommunikáció? Túlzás nélkül a legkorszerűbb szemléletű koncepció a környéken. Akit részleteiben érdekel, elmesélem. Addig nézze végig a Teleki honlapján a videotár felvételeit a régi János vitéztől a legutóbbi szalagavatóig. Itt meglepő mennyiségben láthat tudást, ízlést, igényességet, friss levegőt – amelyekre szüksége van a gyerekeknek (http://sites.google.com/site/teleki1897/videotar). Budapesten, itt-ott kell beszélnem arról, mi mindent csinálunk, már hétezren nézték meg egyik felvételünket a neten. Ha csak a pénzből ért valaki: a drámaórákon négy éven keresztül ingyen kap a gyerek olyan, könyvből nem megtanulható tudást, amelyhez hasonló tréningekért felnőtt korban akár alkalmanként kell majd tízezret fizetnie. Remélem, új fenntartó esetén is folytathatjuk fontos munkánkat.

9. Amikor a 2007-es összevonás után jött a 2008-as összevonás, amit a 2009-es, az évkezdetre időzített ablakcsere követett, én is méltatlankodtam, de aztán kiderült: ebből is lehet pedagógiai hasznot teremteni. Nagyon vicces volt például a színpad feletti öltözőben matekórát tartani. Ahol a sarokban ott volt a vizet már régen nem látott koszlott zuhanyzó. És milyen jó lehetőség volt a két épület közötti vándorlás a gyerekekkel való beszélgetésre. A méltatlan helyzeteknek megvan az az előnye, hogy a gyerek érezheti: a tanárral egy oldalon van.

De meg kell mondanom: méltatlannak tartom azt is, ha ilyen több évtizedes múlttal, ilyen tudással pitiáner beiskolázási harcokba kell keverednünk. A városnak fel kellene fognia, hogy a gyerekeknek égető szüksége van arra a szellemi tőkére, amit nálunk megtalál. E pillanatban úgy vagyok, hogy ha az az ára a Teleki megérdemelt helyére való visszakerülésének, hogy fenntartót váltson, ám tegye. És ha végképp nincs más út, részemről mégiscsak mulatságosabb református lelkészek leszármazottjaként kicsi távolságtartással venni részt a folyamatban.

Ahogy kollégáimat ismerem, mi a váltás esetén sem áltatjuk gyerekeinket azzal, hogy többek másoknál. Nem használjuk őket díszletelemként földi hatalmasságok dicsőségének ünneplésére.

Ha mégis eltévednénk, remélem, lesz bennem erő továbblépni, és keresni egy jó kis „mezítlábas”, emberi iskolát, ha még egyáltalán lesz olyan.

Achs Károly

Forrás: Mezőtúr és Vidéke

A Szolnoki Főiskola megszűntette mezőtúri mezőgazdasági karát, az oktatást Szolnokra vitték át. Herczeg Zsolt, Mezőtúr város polgármestere, valamint Dr. Dávidházy  Gábor főiskolai tanár, az egykori mezőtúri kar vezető oktatója 2011 nyarán megkeresték a szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskolát, illetve annak fenntartóját, a Szeged-Csanádi Egyházmegyét annak érdekében, hogy vállalja fel az ötven éves múltra visszatekintő mezőtúri műszaki felsőoktatás újraindítását.

A szegedi Főiskola elvállalta, hogy a már meglévő Teológiai Kara és Humán Tudományi Kara mellett biztosítja a mezőtúri mezőgazdasági felsőoktatás folytatását egyházmegyei fenntartói háttéren. A Főiskola tekintettel volt arra, hogy Mezőtúr az Egyházmegye területére esik, és az Egyházmegye is kész támogatni olyan helyi kezdeményezéseket, amelyek az ottani közösségek és a régió javát szolgálhatják azzal, hogy az egyházi felsőoktatás küldetésének megvalósításán keresztül járulhatnak hozzá a vidék gazdasági és egyúttal szellem-lelki megtartó erejének növeléséhez. Fontos tényező, hogy mindebben a katolikus egyház és más keresztény felekezetek gazdag képzési tradícióira lehet építeni a vidéki lakosság képzésének, szociális felemelésének szolgálatában, újra lehetőséget biztosítva a mezőgazdasági termelőmunkában való helytállásra felkészítő képzési-nevelési programok indítására.

A Főiskola mezőtúri felsőoktatási szerepvállalása nem piaci tevékenység, hanem – az önfenntartásra törekedve – újabb eszközöket vezethet be a társadalom szolgálatában, elsősorban a magyar vidék erősítésében. A felsőoktatási célok megvalósításához szükséges vagyonnal Mezőtúr városnak kell rendelkeznie, az egyházi felsőoktatási intézmény csak használatba kaphatja a szakmai feladatok ellátását lehetővé tévő ingatlanokat és ingóságokat. Noha a használatba adás még nem valósult meg, de a szegedi Főiskola 2011 decemberében létrehozta mezőtúri Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Intézetét, azzal a feladattal, hogy mielőbb lásson hozzá a mai igényeknek megfelelő felsőoktatási, valamint a felnőttképzéshez és a közoktatáshoz is kapcsolt vidékfejlesztési célok megvalósításához. Az egyházi felsőoktatási intézmény – amely nevét az új Felsőoktatási Törvény már Gál Ferenc Főiskolára rövidítette – az Intézet vezetésével Dr. Dávidházy Gábort bízta meg. Az Intézet első irodáját a mezőtúri Városházán nyitotta meg, ahol a Petőfi téri épületbe való beköltözésig fog működni. Dr. Dávidházy Gábor intézetigazgató és munkatársai már hozzáláttak a mezőgazdasági gépészmérnök és mezőgazdasági szakok felsőoktatási akkreditációhoz, a felnőttképzési és a vidékfejlesztési programok előkészítéséhez.

Az Intézet elérhetősége:

Gál Ferenc Hittudományi Főiskola

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Intézet

5400 Mezőtúr, Kossuth Lajos tér 1.

tel.: 56/850-151; 56/850-181

e-mail: mvintezet@gfhf.hu

Forrás: Mezőtúr és Vidéke